54. The End

Sziasztok! Meghoztam az utolsó részt! :( Köszönöm mindenkinek, aki olvasta a blogom, köszönöm a véleményeket (hideget/ meleget), és minden mást. Nagyon hiányozni fog ez a blog, sok szép emlék fűződik hozzá. De „Minden vég egy új kezdet” Ez erre a blogra is érvényes. Kezdtem egy újat. ---> http://smileandbehapp.blogspot.hu/

Remélem ezt is sokan olvassátok majd és tetszeni fog. Jó olvasást az eddigi és a jövőbeli olvasóimnak. Köszönök mindent. Legyetek jók. :)*

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Úgy 2 nappal később újabb közös programot szerveztünk. Közös mozizás Eleanornál. Furcsa volt most megint itt lenni. Olyan érzés volt mintha haza tértem volna. A film közepe fele dörömbölést hallottunk. Eleanor felugrott és sietett az ajtóhoz. Alig hogy El kinyitotta azt berohant Bella egy hatalmas bőrönddel. Keresztülnéztem rajta és visszafordultam a tv felé. Körbenéztem és a többiek is ezt tették.

-Stella most örülsz? Nézd meg ezt az újságot! – kiáltott rám majd az ölembe vágott egy rakás újságot. a többiek, ahogy én is kikerekedett szemmel néztünk. A címlapon Bella Harry és az a titokzatos harmadik volt, akivel összeakadt Bella.

-Erről nem én tehetek- mondtam kicsit kárörvendően kuncogva. – Na jó ne nézz így rám, igazad van ez nem vicces- váltottam komolyra a hangom. Majd belekezdtem újra. –De kinek hazudok. Ez nagyon vicces. Összeszedted a környék összes újságát?

-Igen. Na, mindegy csak azért jöttem, hogy közöljem, hogy elmegyek. Nem vagyok kíváncsi a szemrehányásokra nap, mint nap az utcán és a suliban.

Amilyen gyorsan berontott azzal a sebességgel távozott. Visszanéztem a srácokra. Az újságokat bújták, amit itt hagyott Bella.

-Liam, az az újság nem a fejedre való- mondta Lily nevetve.

-Most miért? Nem áll jól?- kacsintott Liam.

De! Nagyon jól áll- mondtuk a lányokkal egyszerre.

/ezek után/

Ez után az este után nagyon sok idő telt el. Majd hogy nem 1 év. Ez alatt az idő alatt rengeteget utaztam haza a családomhoz. A fiúk összes koncertjén ott voltunk és sokat buliztunk. Történtek jó és rossz dolgok. Hát először is Zayn és én. 2 hónapja szakítottunk. Túl sok volt a veszekedés és a féltékenykedés ezért úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk „barátokként”. Hát ez nem éppen sikerült. Mindketten szenvedtünk. Egyszer mikor a srácok kettesben hagytak minket egyre csak forrósodott a levegő. Egyre közelebb jött hozzám, míg beszélgettünk. Végül ajkaink összetalálkoztak. Ekkor jöttünk rá, hogy nem tudunk csak barátok, lenni. Talán jobb is így. Újra együtt.

Itt van még Liam és Lily. Ők nagyon jól megvannak. Pár hete elutaztak Budapestre, hogy Liam megismerje Lily szüleit. Erről csak annyit tudok, hogy mindenkinek nagyon szimpatikus volt a mi kis „jófiúnk”. Szinte szétválaszthatatlanok lettek. De néha még így is tudunk egy jó kis csajos napot tartani.

Aztán Louis és El. Ők is utaztak… vagyis még mindig. Párizsba mentek. A „szerelem városába”. Mióta Bella felkavarta a levegőt az óta rengeteget veszekedtek. Rábeszéltem Lout hogy menjenek el pár hétre kikapcsolódni és helyrehozni a dolgokat. Minden nap telefonálnak. A vakációjuk nemsokára véget ér, bár ahogy hallottam a hangjukon nem igen akarnak hazajönni. Lou fejében az esküvő is megfordult már. Nagyon rég óta vannak együtt és ez egy újabb szint lehetne a kapcsolatukba. A mi kicsi Boo Bear barátunk még elég gyerek a házassághoz, de mindenben támogatjuk. Louis és Eleanor forever.

Ki a következő a sorban? Mondjuk Niall és Holly. Róluk ugyan azt tudnám elmondani, mint Lilyről és Liamről. Eszméletlen cuki együtt. Holly kezd egyre lazább lenni. Teljesen beilleszkedett közénk. Még El is elfogadta.

Eleanor és Holly

 És hát ugye Hazza. Na rajta egészen meglepődtem. De nem csak én. Minden úgy kezdődött, hogy újra beszélni kezdett Biacával. A drága sulis társammal, aki csúnyán otthagyta. Na, szóval a beszélgetésből az lett, hogy Harry rávette Biát hogy jöjjön el látogatóba. Azóta is itt van Londonban és újra kezdenek összemelegedni. Remélem ezúttal sikerül Harrynek és nem verik át újból. Látszik, rajta hogy tényleg szereti Biát.

De van még pár ember a történetemben, akiről nem ejtettem szót. Hát először is Bella. Sokat nem tudok róla. Azóta nem is találkoztunk és nem is beszéltünk. Kicsit azért hiányzik… mégis csak az unokatesóm. Talán megváltozott az idők során és már egyszerre csak egyel, kavar. És végül itt van Thom. A legutóbbi hazalátogatásomkor találkoztunk. Bevallottam, hogy mióta vége ANNAK a nyárnak (amikor összemelegedtünk) azóta többet érez irántam, mint barátságot. Elmondta, hogy akkor elrontott mindent, és hogy mennyire sajnálja. De ez már nem változtat semmin. Túl késő. Barátok lehetünk, de ennél több NEM.

Hát ez volt az én történetem. Egy korszakom ezzel is lezárult. Egy új időszak kezdődik számomra. Lehetőleg kevesebb balhéval és drámával. Sok tapasztalatot szereztem Londonban és remélem még ezután is sok mindenre megtanít ez a város. Igaz barátokra és szerelemre találtam, akiket sosem felejtek el. Egy új történet vár rám és a történet, amit hasonló képp kell megélnünk, mint ezt. Ez még csak a kezdet Londonban. KI tudja még milyen kalandok várnak ránk.

Köszönök mindent London! :)

The End

53. Béke és kirándulás

Sziasztok!! Meghoztam az új részt!! Nem lett a legjobb, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a lájkokat és a hozzászólásokat!! Jó olvasást Directionerek!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lily szemszöge*

Bűntudatom volt, hogy hagytam elmenni Stellát. Felkeltettem Elt hogy megbeszéljük ezt az egészet. A szobájába belépve láttam, ahogy az ágyon ülve laptopozik. Karikás szemei arról árulkodtak, hogy ő sem aludt valami sokat.

-Jó reggelt- köszönt.

-Neked is. Látom te sem aludtál sokat- vágtam rá egyből.

-Nem sokat. De ha azért jössz, hogy visszahívjuk Stellt akkor ne is kezdj bele. Ezt először Bellával kellett volna megbeszélnie és nem egyből Harryhez futni- mondta teljesen felháborodott hangon.

Megráztam a fejem. Sarkon fordultam és becsaptam magam mögött az ajtót. Én akkor is megkeresem Stellt és bocsánatot kérek tőle. Nem álltam mellette, mint legjobb barátnője. Rendbe szedtem magam majd hívtam egy taxit. A fiúkhoz igyekeztem. Út közben zenét hallgattam hogy gyorsabban teljen az idő.

Niall nyitott ajtót. Ahogy elnéztem nagyon sietnek. Liam is az ajtóhoz lépett. Adott egy puszit a számra majd meglepetten nézett rám.

-Hát te? Nem úgy volt, hogy csak délután találkozunk?

-De igen úgy volt, de most igazából Louishoz jöttem- mosolyogtam Liamre aki most még meglepettebben nézett, mint eddig.

-Itt vagyok- szólalt meg Lou is a fiúk mögött. – Mit szeretnél? Mondd gyorsan, mert sietünk- sürgetett. A hangjából tisztán ki lehetett venni, hogy haragszik rám.

-Hol van Stella? Szeretnék vele beszélni- válaszoltam hadarva.

-Ő nem biztos, hogy szeretne veled beszélgetni.

-Oké. Igazad van de…- ekkor rájöttem, hogy úgyse fogja megmondani.

-Miért akarsz vele beszélni Kicsim?- kérdezte Liam.

-Mert szeretnék tőle bocsánatot kérni- erre a mondatomra Liam és Niall érdekesen néztek. Lounak megcsillant a szeme és közbe már Harry is idefigyelt. – Ne nézzetek így rám!-

Elmagyaráztam a fiúknak, hogy Stell csak jót akart és a helyében ők is ezt tették volna. Jót akart Harrynek. Ahogy néztem elgondolkoztak azon, amit mondtam. Nem jártattam tovább a szám inkább elköszöntem tőlük és elindultam Stella munkahelyére.

/1 órával később/

Körbenéztem a kávézóba és Stella sehol. Odamentem a pulthoz hogy megkérdezzek valakit. Egy Barna hajú alacsony lány állt ott.

-Szia. Bocsi meg tudnád mondani Stella mikor ér be?- kérdeztem barátságosan.

-Szia. Mindjárt vége az ebédszünetének- válaszolt. Megfordultam és leültem az egyik asztalhoz. Úgy 10 percet várhattam mire Stell belépett. Én egyből odarohantam hozzá.

-Hát te mit keresel itt?- mondta hideg hangon.

-Ne haragudj, hogy tegnap csak úgy hagytunk elmenni. Csak jót akartál és valószínű, hogy mi is ezt tettük volna, mivel jót akarunk Harrynek- hadartam.

-Jó oké semmi baj.

-Akkor visszajössz hozzánk?- kérdeztem izgatottan.

-Nem. Figyelj! Megbocsátottam, de nem hiszem, hogy Eleanor örülne nekem- szomorodott el.

*Eleanor szemszöge*

/1 héttel később/

Lilyvel egyre kevesebbet beszéltem. Louisről pedig semmit nem hallottam. Mindketten mérgesek rám. Lehet, hogy el kéne gondolkoznom ezen a Stell dolgon. Rá akkor is számíthattam, amikor másra nem. Nem csak akkor mikor nálam lakott, hanem már előtte is. És most mégis Bella mellett állok? Csengettek. Lily az ajtóhoz sietett.

-Itt a kis védenced- kiabált az ajtótól Lily.

-Szia, El-köszönt Bella. Kitárta karját, hogy öleléssel üdvözöljön, de eltoltam magamtól. – Mi a baj?

-Te vagy a baj- vágtam rá majd becsaptam az ajtót.

-Na mivan csak nem kidobtad?- kérdezte Lily.

-De.

Egy hatalmas sikítás és Lily a nyakamba borult. Elkezdett ugrándozni és kiabálni. Kicsit hülyének néztem, de nem baj, mert mi így szeretjük.

-Ez most akkor azt jelenti, hogy Stellel kibékültök?- csillant meg a szeme.

-Remélem.

*Stella szemszöge*

Reggel kopogásra ébredtem. Kómásan kimásztam az ágyból majd az ajtóhoz bicegtem. Zayn és louis állt ott.

-Jó reggelt! Van kedved eljönni velünk kirándulni? – kérdezték tök egyszerre.

-Mikor?

-Most!!

Csak bólogattam és gyorsan elkészültem. Közben hallottam, hogy sugdolóznak. Nem sokat értettem. De talán jobb is. 2 óra alatt egy nyugis kis erdőszélre értünk. ott állt már pár kocsi. és nem is akármilyen kocsi. Ez Harry, Niall és El kocsija volt. Kezdett rossz érzésem lenni. Kiszálltam a fiúk után. éreztem, hogy mindenki végig néz rajtam. Lily felé indultam, akivel félrevonultunk.

-Tök jó. Minden olyan, mint régen- ugrándozott.

-Nem Lily! Semmi sem olyan. Niall, Liam és Eleanor utálnak engem- mondtam kissé nehézkesen.

-De hogy is. De ha így is lenne. Zayn, Louis, Harry, Holly és én nem- nem válaszoltam erre csak megöleltem.

-Én, sem utállak- hallottam a hátam mögött. Megfordultam és legnagyobb örömömre Eleanor állt ott- Végig gondoltam és te vagy az egyik legjobb barátnőm. Nem fogok haragudni egy olyan dologért amivel csak segíteni akartál. –Ennek nagyon örültem. Megöleltük egymást.

-Hé! És én?- mondta Lily a háttérbe szorulva.

Mind megöleltük egymást. Úgy, mint régen. Most már kezdett helyre állni a rend. 

52. Költözés

Sziasztok! Itt az új rész! Remélem, elnyeri a tetszésetek és több lájkot hoztok rá össze, mint az előzőre! Jó olvasást Directionersek!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az elmúlt pár napban csakis Louisra számíthattam. Még Eleanorral is összevesztek emiatt. Eleanor most száz százalékig Bella mellett áll. És úgy néz ki, hogy Lily is megfeledkezett rólam. Reggel készülődtem a munkába. Már csak a telefonom hiányzott. A lépcső aljához érve megláttam Bellát, aki a konyha pultra borulva sír és körülötte El és Lily vigasztalják. Mind a hárman szúrós tekintettel mértek végig. Már engem is a sírás kerülgetett. Ki az ajtón egyenesen indultam a buszmegállóba.

-Már itt kiabálok utánad 10 perce- kapott el Louis hátulról.

-Bocsi, de zenét hallgattam- magyarázkodtam.

-Elvigyelek?

-Az jó lenne. Amúgy is jó lenne most valakivel beszélgetni- sütöttem le a fejem.

-Tudod, hogy rám mindig számíthatsz húgi- nyomott egy puszit a homlokomra. Bólogattam.

-A többiek még csak szóba sem állnak velem. Tegnap találkoztam a fiúkkal a városban egyikőjük sem köszönt csak Harry.

-Harry örül neki, hogy elmondtad az igazat. A többiek meg majd megnyugszanak. Csak Harrynek akarnak jót.

A munkahelyre beérve az öltöző fele igyekeztem. Kimentem Lisshez aki pultra döntött fejjel nem tud mit kezdeni magával. Körbenéztem és hát igen. Elég kihalt a kávézó. Nem csoda hisz nagyon korán van. Leültem ahhoz az asztalhoz ahova Lou letelepedett.

-És akkor most mihez kezdesz?- nézett rám kis reménnyel a szemében.

-Elköltözök.

-Hova?- ugrott meg egyből.

-Nyugi, itt maradok a városban. Nem tudnám itt hagyni Zaynt- mondtam elcsukló hangon.

A munkaidő hamar letelt. Louis várt a parkolóban és indultunk Eleanorhoz. Az úton egyikünk sem szólt. Nem volt sok kedvem beszélgetni. Arcomat a tenyerembe temettem.

/Eleanornál/

Felrohantam az emeletre. Előkaptam a bőröndöm, és mint egy őrült úgy pakoltam bele. A fürdőből is elhoztam a cuccaim bezártam a táskáim és még egy utolsó pillantást vetettem a „szobámra”. Könnyeim letöröltem és lekapcsoltam a villanyt. Veszekedés fogadott, ahogy leértem.

-Miért segítesz neki? Majd megoldja. Nem kellett volna ezt tennie Bellával- kiabált Eleanor.

-Látom el is felejtetted, hogy milyen jóban voltatok Stellel. Itt van Bella, aki csak megkeveri a dolgokat. De ha egyetértetek ezzel a lánnyal azok után amit Harryvel tett, akkor csak gratulálni tudok- vágott vissza Louis. Ilyen hangon még sosem hallottam beszélni. Kicsit meg is ijedtem tőle.

Kikapta a kezemből a csomagokat. Odamentem Eleanorhoz még utoljára. Nem szóltam semmit csak letettem a pultra a kulcsaim. Lilyre néztem, aki egy pillanatig úgy tűnt mintha bántaná a költözésem. A szemében halvány könnycseppeket fedeztem fel. Talán nem annyira halvány, mint ahogy képzeltem. Odaléptem hozzá és megöleltem.

-Jól vagyok- törölgette a szemét.

1 órás utazás után megérkeztünk a belvárosba. Ahol Lou talált nekem egy olcsóbb kis lakást. A belvárosban? Itt vannak a legdrágább lakások. Erre kíváncsi vagyok. A lakás tényleg kicsi volt. De amilyen kicsi olyan szép is. Kipakoltam pár cuccom majd az ágyra dőltem.

-Ne maradjak itt?

-Nem kell bátyó. Köszi, a segítséget, de most szeretnék egyedül lenni- válaszoltam.

-Rendben. De még egyszer vissza kell jönnöm, mert, van egy meglepetésem-, ahogy ezt kimondta már el is hagyta a lakást.

Nem érdekelt a meglepetés. Csak bámultam ki az ablakon. Szép volt a kilátás. Persze a belvárosban csak szép lehet a kilátás.

*Zayn szemszöge*

Végre újra Londonban. A reptéren kerestem tekintetemmel Louist mivel azt mondta, hogy kijön elém.

-Szia!- köszönt hirtelen az ellenkező irányból.

-Hali!

-Rengeteg minden történt, amíg nem voltál itt- mondta. Értetlenül néztem rá miközben beugrottam a kocsiban- Harry szakított Bellával, mert megtudta, hogy megcsalta. Stell buktatta le Bellát és most mindenki haragszik Stellre kivéve én és Harry. Ma költözött el a csajoktól.

-MIVAN? Elmegyek pár napra és felfordul minden?

Első utunk haza vezetett ahol a srácok videojátékoztak. Lou felvitte a cuccaim.

-Stellára vagytok mérgesek, amikor nem tehet semmiről? Bella hazudott és meg csalta Harryt. Inkább őt kéne elítélni nem pedig azt, aki csak jót akart- nyilvánítottam ki enyhén a véleményem. Az idegtől majdnem felrobbantam. Nem gondolkodtam. Az asztal, ami mellettem volt egyik pillanatban még a helyén volt a következőben már a padlóra borulva feküdt.

Nem kellett volna ennyire felhúznom magam hisz a csajok azok, akik nem álltak mellette. De igazam volt. Az autóban még egy sort kiabáltam aztán kicsit nyugodtabb lettem. Rohantam fel az emeletre ahol Stell lakása van. Kopogtam párat aztán kinyílt az ajtó. Stella a nyakamba ugrott és úgy zokogott tovább. Kezembe fogtam arcát és letöröltem a könnyeit. Szemei teljesen ki voltak sírva. Az estét nála töltöttem. Magamhoz öleltem így próbáltam álomba ringatni.

-Minden rendbe jön… megígérem- suttogtam halkan a fülébe. 

51. Boldogság után magány

Sziasztok!! Meghoztam az új részt. Köszönöm a lájkokat a részre, a kritikákat és a fejlécet. remélem elnyeri a tetszéseteket ez is. Sok lájkot a részre. Jó olvasást.!!

----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Stella szemszöge*           

Eltelt pár hét, ami egész jól telt. Rengeteget voltam Zaynel és sokat is dolgoztam. Ami nem is akkora baj. Az egyik reggel arra keltem, hogy Zayn szorosan magához ölel és megpuszil. Oldalra fordultam, hogy a szemébe nézhessek. Egy ideig csak bámultam a csodaszép szemeit.

-Jó reggelt szépségem- mondta vigyorogva.

-Neked is- feleltem én is.- Nem kéne felkelni?

-Még ráérünk- rántott vissza az ágyba.

-Nem nem érsz rá. Le fogod késni a gépet. El is felejtetted? Haza kell menned Bradfordba- emlékeztettem.

Nyavalygott még egy kicsit, de végül kirángattam az ágyból. Mikor megfordultam és a szekrénye felé vettem az irányt ekkor elkapta a derekam és visszadöntött az ágyra. Egy újabb csikiző roham kezdetét vette. Nem bírtam abbahagyni a nevetést. Hirtelen kopogás nélkül berontott Harry.

-Ne itt erőszakoljátok meg egymást- nevetett.

-Vicces vagy tesó- mondta Zayn aki leszállt rólam és lepacsizott Harryvel.

Hagytam Zayn készülődni. Mire kijött a fürdőből én már felöltöztem. Ránézett az órára és felkapta a bőröndjét majd kézen fogva lementünk a földszintre. Elbúcsúzott a többiektől majd kaptam egy puszit és indultunk a reptérre.

-Ne vigyelek ki titeket?- kérdezte Louis.

-Nem kell, köszi-, válaszoltam.

A reptérre érve elbúcsúztunk mi is. Nagy szívfájdalommal néztem végig, ahogy megy a repülőgép felé és a biztonságiak visszafogják a sikítozó Directionereket. Én is ilyen voltam régen? Hát igen. Directioner Family forever.

/Órákkal később/

Lilyvel és Eleanorral úgy döntöttünk, hogy csajos napot tartunk. Elmentünk vásárolni. Az összes butikot végigjártuk az Oxford Streeten. Ezek után a Starbucksban folytattuk. Mivel szép tavaszi idő volt ezért kiültünk a szabadba. Már amennyire szabadnak lehet nevezni a főút melletti utcát. Egy asztal mellett ülve csodáltuk a virágzó fákat.

*Lily szemszöge*

-Stell. Ne nézz oda!- suttogta Lily.

-Miért mi van ott?- miközben ezt kimondtam már oda is fordítottam a fejem. Bella volt az. És észrevett minket.

-Mondtam, hogy ne nézz oda. Melyik szót nem értetted?- szólalt meg kicsit keményebb hangon.

-Azt hogy „ne”- nevettem.- Na, mindegy. Én inkább megyek. Ugye kimentetek Bellánál?

-Igen, persze. Menj csak- kacsintott Eleanor.

Stell lassan elsétált. Az utca másik oldaláról még egyszer visszafordult. Intettünk neki hogy menjen már és eltűnt.

*Harry szemszöge*

A városban kocsikázva gondolkodtam. Bellával most akkor mennyire is komoly ez a kapcsolat? Nem tudtam eldönteni. Sokszor randiztunk és aludtunk is együtt. Ezek után őrült szerelmesnek kéne lennem, de nem ezt éreztem. Valami nem stimmel. Ekkor egy kis mellékutcából láttam, ahogy Stella fordul ki. Félreálltam a kocsival és dudáltam. Észrevett majd sietett az autó felé. Szokás szerint életveszélyesen kel át az úttesten. Becsapta az ajtót majd egy mosollyal üdvözölt.

-Mi a baj Harry? Min gondolkodsz ennyire?- kérdezte. Mintha teljesen belém látna. Túl jól ismer már.

-Bellán gondolkozok- elmeséltem neki az egészet erre már a szemét forgatta.

-Figyelj Hazza. Nem lenne szabad elmondanom, de muszáj. Bella csókolózott egy másik sráccal.

-Mi csoda? Mikor?- akadtam ki.

-Részeg volt és kizavartak minket a klubból. Akkor történt. Másnap, amikor kerestük akkor találtuk rá.- sütötte le a szemét.

-Köszi hogy elmondtad. Most egy kicsit egyedül akarok lenni. Nem haragszol?- kérdeztem. Ő csak rázta a fejét és kiszállt.

*Stella szemszöge*

Hazamentem. Lilyék még nem értek haza. De mégsem volt csend a házban. Louis és a tötöbbiek itt bandáztak.

-Hali. Hát ti? Eltévesztettétek a házszámot? – viccelődtem.

-Nem. Ma házimozizunk- jelentette ki Niall.

-Ne már. Teljesen elfelejtettem- haraptam a számba.

-Semmi baj. Kárpótolhatsz egy szendviccsel- kacsintott Niall.

-Értettem főnök- ezzel rohantam a konyhába.

Épp ekkor értek haza a lányok. Velük volt Bella és Holly is. Harry félrehívta Bellát. Ez nem jó jel. Előre féltem. Közben a feszültség mintha kézzel fogható lett volna. Egy tányérral a kezembe odaálltam Niall elé és letettem az asztalra a tányért.

-Tessék.

-Köszi.

-STELLA!- Ordította a nevem és „b” betűs személy.- Hogy mondhattad el Harrynek: Megígérted, hogy nem mondod el senkinek.

-Nem tartottam fernek hogy egy ilyen fontos dologról nem tud.

-Most boldog vagy? Mindent tönkretettél- kiabált tovább.

Éreztem, hogy mindenki minket bámul a szobában. Nem éreztem magam bűnösnek semmiért, de valahogy úgy éreztem a többiek most haragszanak rám. Bella mérgében a kezét emelte az arcom felé. Egyre gyorsabban közeledett keze arcom felé. Kezemmel eltaszítottam magamtól az övét ezzel kivédve a pofont.

-Mit képzelsz?- kiáltottam rá.

-Tönkretettél mindent- üvöltött sírva.

-Attól hogy meg akarsz pofozni nem fog Harry megbocsájtani- nyugtattam le.

-Stella. Most inkább vigasztalni kellene szegény Bellát- sajnálta meg Holly és megölelte. Majd Eleanor lépett oda hozzá és a hátát kezdte simogatni.

-Holly. Ne felejtsd el, hogy megérdemli. Mit művelt Harryvel- lettem még idegesebb. Azt hittem hogy ezt már nem lehet fokozni.

Louis megfogta a vállam mire én hátranéztem szelíd mosolyával találtam szembe magam. Szeméből azt olvastam ki, hogy ő nem hibáztat semmiért. Viszonoztam a mosolyt és elrohantam. Még világos volt. Rohantam, ahogy bírtam a könnyeim potyogtatva. Harry megérdemelte, hogy elmondjam neki. Tudnia kell róla. egy ilyen embert, mint Harry hogy lehet ilyen csúnyán megvezetni. Mikor már kellő képpen elfáradtam a futástól sétára váltottam. Egy öreg játszóteret pillantottam meg. leültem az egyik hintára és csak gondolkoztam. Ha itt lenne Zayn minden jobb lenne. Nem érezném maga ilyen egyedül.

50. Keresés

sziasztok! itt az új rész… remélem tetszeni fog… lájkoljátok a részt hogy tudjam tetszett-e… jó olvasást Directionerek!!!!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap reggel 7 óra. A lányok még mindig nem kerültek elő. Borzasztóan aggódtam, de nem csak én. Zayn már teljesen kétségbe volt esve. Hiába próbáltunk nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Ahogy telik az idő én is egyre nyugtalanabb leszek, és fáradt. Este senki sem aludt. Talán azért sem mert hajnalban értünk haza.

-Most komolyan tök nyugodtan itt ülünk és várjuk, hogy hazajöjjenek?- nyugtalankodott Zayn egy üvegsörrel a kezében. Ez egy volt a sok közül, amit már elfogyasztott.

-Jó akkor majd Niall, Liam és én elindulunk keresni őket. Ha így megfelel?- szólalt meg hangját felemelve Louis.

-Én is menni akarok- méltatlankodott Zayn.

-Nem! Te szépen itt maradsz és kijózanodsz- szólalt meg Lily- Harry és mi is itthon maradunk veletek.

*Stella szemszöge*

Reggel egy idegen helyen ébredtem ahol még sosem jártam. Rettenetesen fájt a fejem. Fejemet fogva felültem és körbenéztem. Minden idegen. Hirtelen lépteket hallottam egy hosszú folyosó felől. Aztán ahogy kiért az a személy a világosba nagyon megörültem. Barna kócos haját kirázta a szeme elől így még jobban felismerhetővé vált.

-Melissa?- sikítottam fel a nevét. Ennyire még nem örültem egy munkatársamnak se. Soha.

-Jó reggelt! Hoztam neked teát. Idd, meg amíg meleg- nyújtotta át. Megfújtam és belekortyoltam. Tekintetünk összeakadt és bizonyára látta, hogy össze vagyok zavarodva.- Hajnalban épp hazafelé tartottam, amikor megláttalak titeket az utcán. Eléggé ki volt ütve az a lány, aki veled volt. Éppen próbáltad lábra segíteni és kivenni a kezéből a piás üveget. Mikor kiszálltam és mondtam, hogy gyertek el hozzám az a lány elkezdett kiabálni és elindult az ellenkező irányba.

-És most hol van? Amúgy ő az unokatesóm- fintorogtam hozzá.

-Szép kis rokonság- gúnyolódott majd megölelt.- Egy ideig te is mentél utána és próbáltad vissza cibálni a kocsimba. Utána hagytad, hogy menjen amerre lát és visszajöttél.

-Hagytam elmenni? Ezt most komolyan mondod?- erre csak bólogatott.

Gratulálok Stella Morgan. Ezt megint megcsináltad. Megittam a teát majd a telefonomat kezdtem keresni. Bekapcsoltam majd végig néztem az üzeneteket és a nem fogadott hívásokat. Úgy döntöttem nem hívok, fel senkit inkább elindulok hazafelé. Összeszedtem magam, feltápászkodtam és a bejárati ajtóhoz indultam ahol magamra kaptam a cipőm.

-Mész is?- nézett szomorúan Liss.

-Igen- válaszoltam egy enyhe mosoly társaságában.

-Várj csak. Elviszlek- kacsintott rám majd felvette a kabátját és indultunk a kocsijához a parkolóba.

/20 perccel később/

Eleanor házánál kiszálltam. Indultam befelé. Az ajtó zárva volt így elő kellett keresnem a kulcsom. Nehezen, de bejutottam ledobtam a táskám és leültem az földre és az ajtónak támasztottam a fejem.

*Lily szemszöge*

Próbáltam nyugtatni Harryt és Zaynt de mind hiába. Ekkor zajt hallottam a bejárat felől. Kisétáltam, hogy megnézzem. Elkerekedett a szemem.

-Stella!- kiáltottam egy hatalmasat. Felsegítettem a földről és megöleltük egymást.- Hol voltál?

-Majd bent elmesélem- válaszolt majd kibújt a karjaim közül.

Eleanor és Harry szorosan megölelte. Zayn is hasonlóképp tett, de mikor meg akarta csókolni Stell eltolta magától. Érezte rajta a pia szagot. Amit nem csak érezni de látni lehetett rajta. A nappaliban közbeültük és hallgattuk, hogy mi történt.

-Amikor kidobtak minket hívni akartunk egy taxit, de ilyen állapotba nem szívesen vitt volna el minket senki. Gyalog elindultunk. Bella tényleg nagyon készen volt- itt egy kis szünetet tartott. Olyan gyorsan beszélt, hogy a levegője is elfogyott.- Liss a munkatársam felajánlotta, hogy elmehetünk hozzá de Bella még bulizni akart. Nem mintha nem lett volna tök részeg. Kiabált velem egy sort egy ideig mentem utána hogy visszacibáljam a kocsiba, de sikertelenül. Hagytam elmenni. Így utólag belegondolna hülye, ötlet volt.

-Te hagytad elmenni? Normális vagy Stella?- förmedt rá Harry.

-Mondtam, hogy hülye ötlet volt. Mit vársz tőlem? Nem vagyok az anyja. Ha menni akar, had menjen- védte magát. Egyet értettem Stellel. Jól ismerem Bellát és nem az a fajta, akit vissza lehet tartani. Főleg ha piáról vagy cigiről van szó.

-Akkor is az unokatesód. Meg kellett volna állítanod- kiabált egyre hangosabban Harry.

-Harry, ne kiabálj velem. én mondtam neked hogy milyen. Nem hittél nekem. Most tessék. Keresd meg, ha annyira hiányzik. Csak kihasznál téged- egyre durvább dolgokkal válaszolt Stell. Majd felkelt és felment az emeletre.

Nem mentem utána inkább hagyom, hogy lenyugodjon. Ilyen állapotba még velem is kiabálna, de ez most érthető is.

-Lassan kezdek egyet érteni Stellel- szólt Eleanor is végre.

-Én eddig is hittem neki- mondta Zayn.

-Most meg hogy mész Harry?- ordított utána Eleanor.

-Szerinted? Megkeresem a barátnőmet- akadt ki teljesen.

-Ez megbolondult- néztem utána.

Eleanor elvitte Zaynt haza azzal, hogy pihenje ki a másnaposságot. Én pedig felmentem Stell után. A telefonját kereste. Legalább is nagyon úgy nézett ki.

-Alig vagy itthon fél órája és máris elhagytad a telefonod- kuncogtam.

-Vicces vagy Lily. Inkább segíts keresni- mosolygott szélesen.

-Ott van a táskád mellett.

-Ja. Tényleg- dugta ki a nyelvét.

-Komolyan nem érdekel, hogy mi van Bellával?- érdeklődtem.

-Nem tudom megakadályozni, hogy butaságot, csináljon. Ahogy mondtam: „nem vagyok az anyja”- ismételtem magam. –Gondoltam, hogyha ide jön abból csak a baj lesz. Főleg ha eljön velünk bulizni.

-És most hova készülsz?

-Hívom a fiúkat, hogy merre vannak és keresem velük Bellát- válaszolt szemét forgatva.

A srácok 20 perc alatt visszaértek El házához és indultunk velük együtt. Közbe hívogattuk hátha felveszi a telefonját. Délután 4 óra körül lehetett. Még mindig semmi. Aztán hirtelen egy sikátor előtt mentünk el. Ami így nappal nem is volt olyan ijesztő, mint éjjel. Láttam ott egy szőke Bellára hasonlító lányt. És tényleg ő volt az.

-Ott van!- kiáltottam. Louis beletaposott a fékbe. Teljesen nem tudott megállni és félre se tudott állni mivel a főutcán voltunk.

-Louis lassíts, kiszállok!- mondta erőteljesen Stella.

-Itt nem szállhatsz ki. Még a végén elütnek- aggódott Louis, de akkor már késő volt. Az ajtó kinyílt Stella pedig kiugrott. Becsapta maga után az ajtót és átszaladt a másik oldalra. Nézni is alig bírtam ahogy az autók között cikázik. Nem sokon múlott, hogy elüssék.

*Stella szemszöge*

Nyilván nem ez volt a legjobb ötlet, ami valaha eszembe jutott. Mikor átértem a másik oldalra visszanéztem. Louis tekintetével találtam szembe magam. Rázta a fejét, de úgy láttam örült, hogy nem esett bajom. 

Előre fordultam. Vettem egy mély lélegzetet és bementem a sikátorba. Ez a lány tényleg Bella volt. Egy sráccal csókolózott. Megkocogtattam a vállát.

-Oh. Szia-, köszönt zavarodottan.

-Mi a fenét művelsz? Menjünk haza!- akadtam ki teljesen.

-Miért minek látszik?- nevetett a sráccal együtt.

-Mindegy. Indulás!- emeltem fel a hangom.

-Lazíts, inkább folytassuk hármasban- szólalt meg a srác. Undorító. Erre csak ennyit lehetne mondani.

Erre már tényleg nem válaszoltam. Megragadtam Bella karját és húztam magam után. Na jó nem húztam ráncigáltam de ez már mellékes.

-Most meg hova mentek?- értetlenkedett a srác. Hátrafordultam, de nem láttam értelmét visszaszólni.

-Ne rángass már! Hova megyünk?- visítozott Bella.

A fejemet ráztam. Miért nem lehet normális az unokatesóm? Miért kell nekem még itt is rá figyelnem? Miért? A közeli parkoló felé indultam. Mintha azt mondta volna Louis, hogy oda parkol. Meg is láttam a nagy fekete kocsit és mellette Niallt és Liamet. Liam kinyitotta a hátsó ajtót nekünk. Mutattam Bellának, hogy szálljon be azonnal. Nem tudtam megszólalni. Ilyen mérges már régen voltam.

*Bella szemszöge*

Ilyen mérgesnek Stellát még sosem láttam. Mikor beszálltam a kocsiba Lily mérges pillantásokkal mért végig. A fiúk hasonlóképpen tettek. Lily és Liam kioktató szónoklatba kezdtek. Köpni, nyelni nem tudtam tőlük. Először a fiúk házához mentünk ahol Niall Liam és Lily kiszálltak. Így hárman maradtunk.

-Akkor most hova megyünk? Eleanorhoz?- kérdezte Louis.

-Nem. Vigyük vissza Bellát ahhoz a „szegény, szerencsétlen” családhoz ahol kost lakik- válaszolt Stell. A további út csendesen telt. Senki sem szólalt meg. 1 óra alatt oda értünk egy nagy emeletes panelházhoz. „Itt lakok én.”

-Kösz a fuvart bátyó- nevetett fel Stell.

-Nincs mit húgi- mosolygott Lou. –Megvárlak.

-Nem kell. Felmegyek Bellával. Van egy kis megbeszélni valónk- mondta, Ekkor már féltem.

-Jó napot. Stella Morgan vagyok. Bella unokatesója- köszönt a családnak, akiknél laktam. –Sajnálom, hogy nem tudtak Bella hollétéről. Velem volt – mentett ki. Meglepődve néztem rá.

-Üdvözlöm Stella. Mrs Ryan vagyok. Örülök, hogy találkoztunk- ezután behívtam Stellt a szobámba.

-Miért mentettél ki?

-Mondtam volna, hogy holt részegre ittad magad és eltűntél a nagyvárosba?- vágott vissza. Ráztam a fejem. Leült mellém az ágyra. –Mire volt ez jó? Harry halálra aggódta magát, ráadásul össze is vesztünk miattad. Liam, Louis és Niall egész nap fel alá járták a várost csak hogy megtaláljanak. És ha eljöttél volna velem Lisshez akkor nincs ez az egész. De neked makacskodnod kellett. És arról még nem is beszéltem, hogy csókolóztál egy vad idegen sráccal, akinek még a nevét sem tudod.

-De tudom… Greg- vágtam rám rá. –Vagy Martin- bizonytalanodtam el.

-Na látod.

-Jó oké igazad van. De nem kell rám vigyáznod. Azt csinálok, amit akarok.

-Tényleg? Akkor ezt majd említsd meg az anyádnak a telefonba. Vagy szólja én neki? Szívesen, csak egy szavadba kerül- lebegtette a szemem előtt a telefonját.

Ez után a kis beszélgetés után elment. Az ablakból néztem, ahogy beszáll a taxiba és elmegy. Nem éreztem akkora bűntudatot, mint kellett volna. 

49. Ez még csak a kezdet

Sziasztok! itt az új rész.. köszi a tetszikeket.. remélem tetszeni fog ez a rész és sokan olvassátok sé kap pár tetsziket is! jó olvasást Directionerek  :)*

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lily első iskolai napja óta lassan egy hét telt el. Azóta keveset voltunk együtt Zayn-el. Én is sokat dolgoztam és a fiúk is. De amit akaratlanul is észrevettem ez alatt az idő alatt az az, hogy a mi kis Harry-nk újra szerelmes. Ami önmagában nem baj, sőt. De szinte biztos vagyok benne, hogy ennek nem lesz jó vége. Elkészültem és lementem a lányokhoz.

-Hali.- köszöntem Lily-nek. Erre felugrott és hátranézett.

-Ezt többet ne csináld!- nevetett.

-Mit csinálsz?

-Tanulok.- válaszolt elég bizonytalanul.

-Aha, persze.- nevettem és kikaptam a könyvet a kezéből. A másik kezében a telefonját nyomkodta.- Liam?- húztam fel a szemöldököm és mosolyogtam.

-Is.- itt elhallgatott.- A másiknak nem nagyon örülnél.

-Bella?- erre már nem válaszolt csak bólogatott.- Tudod mit? Nem zavar!- nevetni kezdett.- Most meg mi van. Meg ne fulladj!- nevettem már én is.

-Ismerlek! Akárhányszor azt mondtad, hogy „nem zavar” mindig zavart. Ja és a végén mindig valamin összekaptatok. Emlékezz, csak amikor bemutattunk…Thom-nak- ne már. Utálom, ha igaza van. De el kell ismerni, hogy igaza volt.

Nem tudtam ehhez mit szólni csak forgattam a szemem. Épp ekkor csengettek. Jaj de jó, megmentett a csengő. Összeborzoltam Lily haját és rohantam az ajtóhoz. Megörültem, amikor kinyitottam. Niall és Holly.

-Sziasztok! Gyertek be.- álltam félre.

-Nem megyünk be.- mondta Holly.

-Eljöttök a próbánkra?- kérdezte Niall.- Gyere már! Mióta nem találkoztatok Zayn-el kiakaszt minket. Állandóan rólad beszél.

-Jól van, na. Megyek.- visszarohantam Lily-hez.- Jössz a fiúk próbájára? – felugrott megfogta a táskáját és az ajtóhoz száguldott.

-Na mi lesz? Jössz vagy maradsz Stell?

Hamar odaértünk a próba helyszínére. Bementünk és én egyből Zayn nyakába ugrottam. Nagyon örültem, hogy végre újra láthatom.

*Harry szemszöge*

Liam és Zayn végre lenyugodtak. Örültek, hogy itt vannak a barátnőik. Nagyon aranyosak voltak. Én ekkor félrevonultam Bellával. Az elmúlt napokba sokat voltunk együtt és sok dolgot megtudtam róla. Többek között hogy Ő Stella unokatesója. Látszik, hogy rokonok mivel mindketten nagyon is szépek. De akkor Lily miért nem rokonul? Na mindegy.

-Harry! Kezdhetjük a próbát?- kiáltott Liam.

-Jaj ne már- elindultunk a színpad felé közben megfogtam Bella kezét majd adtam neki egy puszit és felmentem a fiúkhoz.

*Eleanor szemszöge*

-Ezt láttátok? Harry és Bella most akkor..?- néztem elképedve.

-Ki ne mond El!- szakított félbe Stell.

-Most mi a baj?

-Mindegy. Semmi.- hallgatott el. Megfogtam a kezét és húztam kifelé az épületből.

-Mi a baj?

-Nem ismeritek Bellát. Nem olyan, mint amilyennek mutatja magát.- felelte.

-Rémeket látsz édesem!- majd megöleltem.

*Lily szemszöge*

Mikor Eleanor és Stella kimentek én ott maradtam a színpad előtt Bellával és Holly-val. Szuper egy társaság mit ne mondjak. Holly-val még nagyon nem beszéltem, de majd talán máskor. Bellával meg nincs miről beszélnem. Én sem nagyon rajongok érte akár csak Stell.

-Hé. Hova tűnt Stella?- akadt meg rajtam Zayn tekintete.

-Ki ment Eleanor-al.- mosolyogtam.

A próbának vége lett. Liam-el elmentünk sétálni, aminek a vége az lett, hogy beültünk egy cukrászdába.

*Harry szemszöge*

Nagyon jól érzem magam Bellával. Egyre több időt töltünk együtt. Egyre nehezebben búcsúzunk egymástól. Nem tudtam magammal mit kezdeni ezért gondoltam beszélgetek egyet Stell-el hogy mégis mit szól ehhez az egészhez. Zayn szobája felé indultam. Mikor odaértem kopogás nélkül berontottam. Éppen egymás felfalásával kísérleteztek. xĐ

-Haver nem tudsz kopogni?- szólt rám Zayn fennhangon.

-Ööö… nem!- nevettem.

-Akkor több kérdésem nincs.- válaszolta.

-Szeretnék veled beszélni Stella.- néztem rá szemöldököm emelgetve. Felkelt az ágyról még egy utolsó puszit nyomva Zayn szájára és meglökött kifelé az ajtón.

-Miről szeretnél beszélni Hazza?

-Bella!

-Jaj, ne már.- ezután nem hagyott szóhoz jutni mesélt pár dolgot róla, amit úgy gondolt jobb, ha én is tudom.

-Ezekről tényleg nem tudtam. Bocsi. De én tényleg szeretem.- vallottam be.

-Áldásom rátok. Csak ne hogy igazam legyen.- mondta egy kis szarkazmussal a hangjában.

-Nem lesz igazad!

-Nekem mindig igazam van... kivéve, amikor nem - közelebb mentem hozzá és egy puszit akartam adni Stell-nek de eltolt magától és durcásan visszament Zayn-hez. Hát jó. Majd megnyugszik. Ismerem már annyira.

*Stella szemszöge*

Este buliba készültünk. A lányokkal mind Eleanor-nál készültünk. Igen mindannyian. Még Holly és Bella is. Holly-val kezdenek megbékélni a lányok, aminek én nagyon örültem. Semmi kedven nem volt ma bulizni. Csak is Zayn kedvéért megyek.

/Buliban/

Egész jó volt a hangulat. Jobb, mint arra számítottam. Lily és Holly hívtak táncolni. Örömmel látom, hogy kezdenek megbarátkozni egymással. Közbe Zayn is csatlakozott. Körbenéztem és a fiúk tőlünk nem messze ültek egy asztalnál. A fiúk Bella és Eleanor. Nem volt még bennük annyi pia, mint amennyi szokott. Na, jó kivéve Harry-t. De már megszoktam. Folytattuk a táncolást, amikor a szemem sarkából azt vettem észre, hogy Bella az asztal tetején táncol. Sok srác az asztal köré állt és ott tomboltak vele együtt. Ekkor kibújtam Zayn karjai közül és arra vettem az irányt. Nehezen, de átvergődtem a tömegen és lerángattam az asztalról mire elkezdett üvöltözni velem:

-Mit képzelsz magadról Stella. Normális vagy?- üvöltötte torka szakadtából.

-Igen! Én normális vagyok. És te? - néztem rá mérgesen. Vissza akart mászni az asztal tetejére mire elkaptam a csuklóját és visszarántottam. Ekkor két biztonsági őr oda lépett hozzánk.

-Menjenek, ki kérem!- szólított fel minket. Bella ellenkezett.- Kérem, távozzanak, nem akarunk erőszakot.- Bella még mindig csak nézett. Erre megragadták a biztonságiak és kiráncigálták. Én csak követtem őket. Percek alatt kint találtuk magunkat a szórakozó hely hátsó ajtajánál.

-Most boldog vagy? Kitettek minket.- förmedt rám.

-Nem mondod? Ez az egész, nincs, ha te nem csinálsz botrányt.- vágtam vissza.

-Miről beszélsz?- kérdezte mintha semmi se történt volna.

-Azok a srácok ott fogdostak téged. Szerinted Harry-t ezzel mennyire bántottad meg?

-Szerinted érdekel?- hozta a szokásos formáját.

*Eleanor szemszöge*

-Nem kéne a lányok után menni?- kérdeztem a többiektől aggódva.

-Én megyek!- ugrott fel Zayn. Erre szinte mindenki megindult kifelé. Hátrafordultam és láttam, ahogy Hazza csak ül és a falnak támasztja fejét.

-Te nem jössz?- szólaltam meg ismét. Harry bizonytalanul, de feltápászkodott és indult velünk ki.

A fiúk hazamentek és a csajokkal mi is. Hazaérve a házban vak sötétség fogadott. Sehol senki.

-Stell! Itthon vagy?- kiáltott Lily, de semmi válasz.

Felmentünk a szobájába ahol szintén sötétség várt minket. Elővettem a telefonom és hívni kezdtem. Hangposta. Majd még vagy 5x próbáltuk, de semmi. SMS-t is hagytunk neki. Idegesen járkáltam fel- alá a nappaliban. Közben Lily Zayn-t hívta. Végre valaki felvette a telefont.

-Szia Zayn. Nem tudod, merre van Stella?- hallatszott Lily hangjában az aggodalom.- Akkor hol lehet?- én már csak ennyit hallottam.- Már hívtuk, de semmi… Nem Bellát nem is hívtam. Nincs meg a száma.- tovább fokozta az idegeim.

-Na mi van?- néztem Lily-re.

-Harry felhívja Bellát és Stellt is próbálják hívni.

Mi van ha csak gyalog jönnek haza? Vagy ha valami hülyeséget csináltak? Már kezdek hinni Stellnek Bellával kapcsolatban. Hinnem kellett volna neki. És Lily is megmondta. Merre vannak? 

48. Újabb váratlan ismerős a semmiből

Sziasztok!! Nagyon rövid lett ez a rész de remélem azért tetszeni fog. Lécci lájkoljatok vagy komizzatok hogy tudjam hogy még mindig szeretitek a blogot. Köszi hogy még mindig olyan sokan olvassátok a blogot! :) Jó olvasást Directionerek!! ♥

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Lily szemszöge*

Még aludtam mikor Liam édes hangja a fülemhez ért. Nehezen, de kinyitottam szemeim és megláttam Őt miközben mosolyog rám. Kiment a szobámból én pedig addig elvégeztem a reggeli teendőim majd lerohantam az emeletről felkaptam a táskám és indulhattunk.

-Nem várjuk meg Stellát? Azt mondta, hogy elkísér ő is az első nap.- emlékeztetett Liam.

-Jó hogy mondod. – köszönés képp egy csókot nyomtam a szájára. Ezt vagy 5 percig csináltunk majd megzavartak minket.

-Khm! Tök aranyosak vagytok meg minden, de el fogunk késni.- el se hiszem, hogy ezt Stell mondta. Na, mindegy is. Ez annyira Louis-os volt. Mindig jókor időzít. xD

A kocsiban ülve egyre idegesebb lettem az első sulis nap miatt. Vajon milyenek lesznek az osztálytársak? A többi csere programos is ugyanabba az osztályba került-e mint én? És még hasonló kérdések kavarogtak bennem. Észre sem vettem, hogy közben Stella és Liam is beszéltek hozzám. Majd megállt az autó. Megérkeztünk. Adtam egy hosszú csókot Liam-nek és puszit Stell-nek és bementem. A tanár már az osztályban volt. Láttam két ismerős arcot is. Az egyik Bella volt (Stell unokatesója), a másik pedig Holly. Nem is tudtam, hogy ő ide jár. A tanár megkért, hogy mutatkozzunk be, ez viszonylag gyorsan meg is volt és leültetett minket. Hát persze hogy Holly mellett kaptam helyet. Na, mindegy.

*Zayn szemszöge*

-Szívem gyere már! El kell menni Lily-ért!- kiabált fel Stell.

-Miért nem Liam megy érte?- nyafogtam lefele jövet a lépcsőn.

-Mert nincs itthon.- jelentette ki. Elkaptam a derekát és elkezdtem puszilgatni a nyakát. -De most komolyan. Induljuk!- állított le és eltolt magától. Bólogattam egyet és felkaptam a kocsi kulcsot.

-Harry! Elmentünk.- szóltam be neki a nappaliba.

-Hova megy már mindenki?- kérdezte elszomorodva.

-Lily-ért. Gyere el te is.- mondta Stell. Bólintott és kikapcsolta a tévét. Kifelé menet Stellát csipkedtem Ő pedig engem. Mindig piszkáljuk egymást. Egyszer kicsit erősebben csípett meg ezzel jelezve, hogy hagyjam abba.

-Igen?- néztem rá felemelt szemöldökkel és megcsikiztem. Végre mind a hárman a kocsiba ültünk. Fél óra alatt odaértünk a sulihoz. Harry gyorsan kiszállt. Én csak kinyitottam az ajtót és néztem ki a fejemből közben a zenére koncentráltam, ami szólt a kocsiban.

*Stella szemszöge*

10 percet vártunk mire végre kijött a suliból. Jött mellette egy ismerős csaj. Mikor ideértek a nyakamba ugrott.

-Szia, Stella.- mondta Bella elég vidáman. Csak néztem. Nem tudtam, hogy ő is itt van. Valaki elfelejtett szólni. Bemutattam a fiúknak őt. Harry le sem tudta venni róla a szemét. Elég feltűnő volt. Na, jó nekem ennyi elég egy napra.

Visszamentünk a fiúk házába. Zayn megragadta a karom és a szobájáig meg sem állt. Leültem az ágyra ő pedig hátulról magához ölelt.

-Azóta meg se szólaltál, hogy elmentünk Lily-ért. Mi a baj kicsim?- adott egy puszit az arcomra.

-Semmi csak... Bella.

-Nem szereted az unokatesód?- nézett rám kicsit furcsán.

-Nem. Vagyis de csak…- már magam sem tudom, mit akarok mondani, vagy mit kéne mondanom.- Szóval Bella már kicsi korunk óta mindenben jobb akar lenni, mint én. Azt reméltem, hogy itt legalább nem kell elviselnem.

-Értem.- szorosabban ölelt magához.- Én majd segítek. Nem lehet olyan szörnyű.- mosolygott rám majd egy puszit, nyomot kipirosodott arcomra.

Ezekkel az apró dolgokkal teljesen el is felejtkeztem mindenről. Csak is Zayn-re koncentráltam. Az ágyon feküdve beszélgettünk és néztük egymást. Majd felvetette, hogy menjünk el sétálni. Nem nagyon tiltakoztam. Felhúzott az ágyról és megcsókolt.